Május a Huntington-kór tudatossági hónapja, amikor felemeljük az érintettek hangját, szembeszállunk a megbélyegzéssel, és felhívjuk a figyelmet a közösségünkben rejlő erőre. Számomra ez a hónap nem csak arról szól, hogy másokat felvilágosítsak; hanem arról is, hogy tiszteljem magamat, az utamat, és azokat az eszközöket, amelyek segítenek nekem, hogy céltudatosan és békésen haladjak előre. Huntington-kórral (HD) élni nem kis teljesítmény, és idővel megtanultam, hogy az öngondoskodás nem opcionális, hanem elengedhetetlen.
Amikor a tünetek kiszámíthatatlanok, és az energia fogytán van, könnyen előfordulhat, hogy önmagunkat helyezzük utolsó helyre. De azt tapasztaltam, hogy a jólétem előtérbe helyezése az ellenállás, a gyógyulás és az érdekérvényesítés aktusa. Ez segít abban, hogy a legteljesebb önmagamként jelenjek meg a beszélgetésekben, a kapcsolatokban és a HD közösségben.
Íme öt módszer, ahogyan HD-vel élő emberként gyakorolom az öngondoskodást:
1. A napjaimat arra építem, ami feltölt - nem pedig arra, ami lemerít.
Volt idő, amikor mindenre igent mondtam, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy kiégtem. Nyomás alatt éreztem, hogy "bizonyítanom" kell, vagy lépést kell tartanom másokkal. De a HD megtanított arra, hogy lelassítsak, és megnézzem, mire van igazán szükségem.
Most egy rugalmas napi ritmust alakítok ki, amely támogatja az energiaszintemet és segít jelen lenni. Bűntudat nélkül iktatom be a pihenést. Felváltva végzem a koncentrációt igénylő feladatokat és az olyan tevékenységeket, amelyek megnyugvást vagy örömet okoznak nekem, mint például a naplóírás, a gyógytea ivása vagy a napfelkelte nézése.
Ha csak egy dologra van energiám egy nap, az az egy dolog elég. Az öngondoskodás azt jelenti, hogy tiszteled a tested igazságát, és megengeded magadnak, hogy a saját tempódban élj.
2. Szándékosan és egyszerűen táplálom a testemet
A HD-vel jól étkezni kihívást jelenthet az étvágyváltozás, a nyelési nehézségek vagy a főzés okozta fáradtság között. Régebben ostoroztam magam, amiért nem tudtam Pinterest-értékű ételeket készíteni, de azóta megváltoztattam a gondolkodásmódomat.
Most az egyszerű, tápláló ételekre összpontosítok, amelyek támogatják az agyamat és a testemet. Apróra vágott zöldségeket és fehérjéket tartok készenlétben. Egészséges zsírokkal, leveles zöldekkel és antioxidánsokkal teli turmixokat keverek. Igyekszem hidratált maradni, különösen akkor, amikor a gyógyszereim miatt száraznak vagy fáradtnak érzem magam.
A táplálkozás az öngondoskodás eszköztáram része, nem pedig a stressz forrása. Az erőfeszítést ünneplem, nem a tökéletességet.
3. A lelki egészségemért síkra szállok - önfeledten
A HD nem csak a testet érinti, hanem az elmét, az érzelmeket és az önérzetet is. Megküzdöttem a szorongással, a gyásszal és még a szégyennel is, miután félreértették vagy megkérdőjelezték a diagnózisomat. Ezért a mentális egészségügyi ellátás nem képezi tárgyalás tárgyát az életemben.
Olyan terapeutához járok, aki megérti a neurodegeneratív állapotokat, és segít eligazodni az identitásváltásokban. Gyakorlom a tudatosságot, még ha csak néhány percig is - hogy a jelenben maradjak. A belső kritikusomnak önsajnálattal és olyan megerősítésekkel válaszolok, mint például: "Több vagyok, mint a diagnózisom".
Ha ezt olvasod, és csendben küzdesz, tudd, hogy nem kell ezt tenned. A támogatás keresése az erő jele, nem a gyengeségé.
4. Olyan határokat állítok fel, amelyek megvédik a békémet
A határok az öngondoskodásom nagy részét képezik. Régebben bűntudatot éreztem, ha lemondtam a terveimet, elmagyaráztam az igényeimet, vagy nemet mondtam. De a HD megtanított arra, hogy a békém védelme nem önzőség - így maradok életben és gyarapodom.
Most már tudatom másokkal, ha extra támogatásra, csendes időre vagy megértésre van szükségem. Nem magyarázom el mindenkinek a fogyatékosságomat - akkor osztom meg, amikor biztonságban érzem magam. Olyan barátságokat és környezetet választok, amelyek felemelnek, nem pedig kimerítenek.
A határok az érdekérvényesítés és a szeretet egyik formája. Azzal tanítod meg az embereknek, hogyan bánjanak veled, ahogyan magaddal bánsz.
5. Ünneplem magam - pontosan úgy, ahogy vagyok
Ez lehet az öngondoskodás legerőteljesebb formája: Megünneplem az ellenálló képességemet. Minden apró győzelmet megünnepelek, amikor felkelek az ágyból, amikor befejezek egy feladatot, amikor kiállok magamért, amikor nevetek egy nehéz napon.
Fotókat készítek. Világos rúzst viselek, amikor merésznek akarom érezni magam. Belenézek a tükörbe, és nem csak egy beteg nőt látok, hanem egy olyan nőt, aki megmutatja magát, elmondja a történetét, és hangosan él. Ezt érdemes ünnepelni.
Minden alkalommal, amikor megosztom az igazságomat, akár egy blogban, akár egy beszédben vagy beszélgetésben, emlékeztetek másokat (és magamat), hogy létezünk - és számítunk.
Végső gondolatok: Minden hónapban prioritássá téve az öngondoskodást
Bár május a HD tudatosság hónapja, az öngondoskodás útja még jóval a naptár lapozása után is folytatódik. Az öngondoskodás nem luxus, hanem életmentő. Segít kezelni a tüneteket, érzelmileg kiegyensúlyozottnak maradni, és kapcsolatot teremteni a HD által érintetlenül hagyott részeimmel.
Mindenkinek, aki ezt olvassa, aki a Huntington-kórral navigál az életben, ezt szeretném mondani:
Méltó vagy a pihenésre. Méltó vagy az örömre. Méltó vagy a gondoskodásra. Akár egy mély lélegzetvétellel, egy kedves szóval kezded magadhoz, vagy egy tápláló étellel, a gyógyulásod számít.
Mutassuk meg magunkat, nem csak májusban, hanem minden nap.
Hungarian 
English 
Arabic 
Bulgarian 
Chinese 
Czech 
Danish 
Dutch 
Estonian 
Finnish 
French 
German 
Greek 
Indonesian 
Italian 
Japanese 
Latvian 
Lithuanian 
Polish 
Portuguese 
Romanian 
Russian 
Slovak 
Slovenian 
Spanish 
Swedish 
Turkish 
Ukrainian
2 Válaszok
Ez itt egy nagyon szép és élvezetes szöveg! Ez a konkrét és a legveszélyesebb testrészek és a legveszélyesebb stíl, amely a Huntington-kór (HS) szintjén áll. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az egenomsorg nem csak egy luxus, másrészt pedig egy újdonság - nem csak azért, hogy meggyógyuljon, hanem azért is, hogy meggyógyuljon.
A női tippek, amelyeket Tanita ad, nagyon reálisak és nagyon kedvesek. Fx det med at planlægge dagen ud fra sin energ and ikke efter, hvad omgivelserne forventer, er en vigtig påmindelse om at lytte til sin krop og sit are i stedet for at presse sig selv til det umulige. Det hjælper virkelig med at bryde følelsen af skyld, som mange med kroniske sygdomme kæmper med.
A mentális zavarok és az, hogy a hivatásos segítségre szorulnak a szakmájukban - ez egyrészt túlzás, másrészt pedig a neurodegeneratív betegségek miatt, amelyekben az identitások felborulhatnak.
A növekedés egy másik fő szempont. Ez nem önzőség, ha valaki másra gondol, vagy ha maga áll az első helyen, hanem az a cél, hogy az energiáját és a hitét feláldozza. Vagy ha magadat szereted - ez lehet egy nagyon nehéz dolog, de ez alapvető fontosságú az önbizalom és az életminőség szempontjából.
Samlet set giver teksten et inspirerende blik på, hvordan man can leve med HS on en måde, der ikke bare handler om sygdom, men on liv, værdighed og håb. Det er a invitation to både at anerkende de svære sider and samtidig dyrke glæde and selvkærlighed - no all can lære noget af, unanset om man har HS eller ej.
Köszönöm szépen, hogy megosztottad ezt a hozzászólást! Ez tényleg egy fontos cikk